Kedves Olvasóim!

Biztosan állíthatom, hogy most következő írásom, nagyban megosztja majd a közvéleményt! Na persze, nem azért, mintha más egyéb szubjektív írás nem ezt tenné; csak a tisztán látás érdekében, előre felkészítek mindenkit!

Szóval, ahogy az már a címből is világossá vált, a sztárságról és annak előnyeiről/ hátrányairól szeretnék szólni egy-két szót, mindezt pedig egy bizonyos személyen, vagy ha így jobban tetszik, „sztáron” keresztül.

Nos, akkor ne is kerteljünk tovább! Írásomat, Liptai Claudia- színésznő, műsorvezető jelenségéhez fűzném. Joggal érezhetem úgy, hogy már e név leírásával elvesztettem az olvasóim felétJ, hiszen valljuk be, elegen vannak, akik nem kívánatos személyként tartják Őt nyilván, kis hazánkban. Ezzel szemben, tetszik vagy sem, én kitartok választásom mellett….kitartok mellette. Nézzük csak, mit is tudunk róla? Igen, „sztár”, állandó szereplője a bulvár lapoknak, reggel- este különböző időpontokban köszön vissza ránk, a közismert kereskedelmi csatorna munkatársaként, és mind e mellett, egy kicsi lány anyukája. Ezen tulajdonságok, számtalan másik ismert emberre ráruházhatók a magyar médiában…de miért pont Ő ilyen „érdekes”??? Az elmúlt félévben sokat olvashattunk, hallhattunk róla, egyaránt pozitív és negatív vonatkozásokban. Különböző tragédiák érték: előbb szerelmét, majd édesanyját veszítette el, rövid időn belül…miközben kedvesen sugárzott a képernyőn, állandóan égett a paparazzik kereszttüzében, és nem telt el úgy nap, hogy ne cikkeztek róla valami „újdonságot” az újságírók. Soha nem kertelt, nem bujkált…felvállalta saját magát, és a tetteit is. Bevallom (ha ez még eddig nem lett volna nyilvánvaló), ha választani kéne valakit ebből a „fényűző” iparágból, kétségkívül mellette voksolnék. Hihetetlen bájos nőiességgel, őszinteséggel, és kellően, de még tűréshatáron belüli provokatív viselkedéssel állja meg helyét az élet különböző területén. Miért is Ő a „mumus”?? Miért pont Őt szúrta ki, ez az elbulvárosodott ipar??

Kezdjük ott, hogy mi is az, hogy valaki „SZTÁR”? Tükörfordításban, azt mondanánk csillag. Véleményem szerint, (és vessenek meg ezért) nálunk ritka kevés a valódi csillag. Olyan ember, aki elindult, „felkerült”, ragyogott és nem kopott meg a fénye. Aki, mind emberileg, mind szakmailag megállja a helyét és nem csömörlik meg. Nos, igen….sajnos, nem „teremnek” száz számra nálunk a sztárok. És bármilyen meglepő lehet most, hogy ezt írom, de választottamat sem sorolnám ebbe a kategóriába. Szakmailag talán már a csúcson van, talán elért mindent, amit ebben a hivatásban el lehet, de bizony a magánéleti „gikszereivel” sűrűn szembesülhetünk. Kérdem én: kinek nincsenek problémái? Kinek nincs rossz napja? Ki az, aki nem csinált már életében olyat, amit aztán később megbánt?- nyilván mindenkinek van/volt ilyen…és kimerem mondani, aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik! Ezek természetes velejárói az életünknek, csupán annyival vagyunk „tisztábbak” híres sorstársainknál, hogy minket, ezekért nem vet meg a bulvársajtó, nem szedik darabokra az életünket, egy-egy baki következményeként. Na igen…hiszen nem is ismernek minket, nincs rólunk tudomásuk, és nem vagyunk elég érdekesek, „szaftosak” a jó profithoz. Szóval akkor, ha jól értem a dolgot, az általam nagyon is kedvelt Liptai, csupán azzal vívta ki maga ellen a sorsot, hogy egy olyan szakmát választott, amit szeret, és amit érdemesnek tart arra, hogy abszolút profizmussal, sok időt és energiát rászánva végezzen- „médiamunkás” lettàa nyilvánosság előtt élőàismertàáldozat!

Félre értés ne essék: ez nem kampányszöveg akart lenni, és semmi esetre sem befolyásolás, csupán az én egyéni véleményem kinyilvánítása, a jelenlegi magyar médiáról. Sajnos ez a vélemény, lássuk be elég negatív. Nem hiszem, hogy bárkinek/ bárminek is joga lenne ahhoz, hogy vájkáljon más magánéletében, hogy kegyeletsértően, hazugságokra alapozva firkáljon más nevében, és még ennyire sem tartom helyesnek: elítélni valakit, azért, hogy tudott és mert őszinte lenni, felvállalta önmagát, és megpróbál élni…azzal együtt, hogy ezt félig a nyilvánosság előtt kell tennie…vagy éppen ennek ellenére!

Médiaszakos vagyok, ergo egyszer, a jövőben ebben az iparban szeretnék elhelyezkedni. A háttérben, mint egy jó szakember, aki ért ahhoz, amit csinál és ezt jó kedvvel teszi. Talán egyszer ismert leszek…talán „sztár” (joo, nem ringatom magamat illúziókba), de egy biztos: soha nem adom fel az elveimet, az őszinteséget, azt, aki vagyok és amilyen vagyok! Ha pedig ennek az az ára, hogy „szétszednek”, akár csak az említett példámat, akkor felteszem a kérdést:

Biztos, hogy bennünk van a hiba???